Francia eredetű szó: sur-réalisme=valóság fölötti

Ideje: 1924-1945-ig, de ma is jelen van

Központja: Párizs

Vezetőjük: André Breton

Leírása: A háború után a művészek a fantázia, a tudatalatti, az irrealitás világába menekültek. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az álmoknak, az őrületnek, a hallucinációknak és a szabad képzettársításnak.

Újításaik:

-naturális, fényképszerűen felépített víziók

-nonfiguratív, antropomorf, ősi, primitív, jelképek

-ready-made: kész tárgyak alkalmazása; természeti és használati tárgyak eredeti könyezetükböl kiemelve szintén irracionális jelleget nyernek

-automatizmus: Alkotás közben a felmerülő tudatalatti gondolatok felhasználása, megjelenítése

-onirizmus: álomszerűség, álomképszerűség

-viszkozitás: nyúlósság, ragacsosság

-transzparencia: áttűnés; élőlények, tárgyak egymásra helyezése a képen

-erotika: a női érzékiség túlhangsúlyozása, eltúlzása

Főbb képviselőik: André Breton, Paul Éluard, Federico García Lorca, Max Ernst, Marc Chagall, Joan Miro, Hans Arp, Yves Tanguy, Jackson Pollock, René Magritte, Francis Picabia, Alberto Giacometti, Henry Moore, Louis Aragon

A szürrealizmus elnevezése Apollinaire költőtől származik 1917-ből, a logikai összefüggések helyett az álomra, látomásokra utal, amint azt André Breton 1924-es szürrealista manifesztumában kifejti. Szerinte a szürrealizmus "pszichikai automatizmus", amelynek segítségével az ember a gondolkodás tényleges működését fejezheti ki. Az emberi lélek rejtett rétegeinek megismerése előtérbe kerül, s Freudra hivatkozva az és által elfojtott tudatalattinak a szerepe igen nagy. Az ott rejtőző "igazi egyéniséget" igyekszik a szürrealizmus feltárni. Minden erkölcsi és esztétikai előítélet nélkül elveti az értelmi kontrollt a szabad kifejezés érdekében. Alkotómódszere az "automatikus írás", azaz a gátlástalan önkifejezés. Gyakori műveikben a csdálatos elem. Nyíltan megfogalmazott cél a meghökkentés, a borzalom kifejezése.

André Breton